Rohod híres szülötte: Szentpétery Zsigmond
| 1798. július 31-én nagy várakozás előzte meg a születendő gyermek érkezését a rohodi református lelkész házában. A tiszteletes úr fiút szeretett volna, aki egykor majd apja nyomdokaiba léphet. |
| Teljesült vágya, hiszen megszületett Szentpétery Zsigmond. 1801-ben édesapja Mátészalkán folytatta papi tevékenységét, így a fiú is elköltözött Rohodról Mátészalkára. Tízéves korában szülei beíratták a híres debreceni református kollégiumba a jóeszű, engedelmes gyermeket, aki a kollégiumban híres "cantus" - énekes diák - volt. Sokszor énekelt barátai szórakoztatására nem éppen egyházi dalokat is. Az édesapja gyakran meglátogatta a fiát, akiről csupa jót hallott. 1811-ben a szülők elköltöztek Mátészalkáról, hiszen a taníttatás nagy anyagi terhei miatt nehéz lett volna megélniük és mivel Gyürén többet ígértek a presbiterek, oda mentek dolgozni és lakni. Gyüréről viszont nehezebb volt eljutni Debrecenbe, így az elmaradó gyakori szülői kontroll miatt nem is sejtették a szülők, hogy a szemefényük és reménységük letér a teológus pályáról. 1815-ben Szentpétery Zsigmond otthagyta a kollégiumot és nem szüleihez utazott, hanem beállt Láng és Udvarhelyi színtársulatába és vándorszínész lett. Édesapja csak évek múltán találta meg a fiát, aki akkor már híres színész lett és nem lehetett rábírni, hogy hagyja ott a színházat. Az apa először megátkozta a fiát, becsapva érezte magát, de később - miután titokban megnézte Kassán a fia egyik előadását - megbocsátott neki és büszke volt gyermekére. Szentpétery Zsigmond 1835-ig maradt Kassán, majd megnyitása után a Budai Állandó Színházba szerződött, ahol igazán nagy jellemszínésszé vált. Később a Nemzeti Színházhoz került, ahol a híres Megyeri Károly szerepkörét vette át és kitűnő alakításokat nyújtott. Ő volt az első magyar Falstaff, Petur a Bánk bánban, az Ármány és Szerelem Millere. Színészi tevékenysége mellett több színdarabot dolgozott át, fordított és alkalmazott a magyar színpadokra. Zsigmond sikerein felbuzdulva Szentpétery tiszteletes lánya, Zsuzsika is bátyja nyomdokaiba lépett és az 1840-es években már a Nemzeti Színházban játszott. 1858. december 13-án halt meg agyszélhűdésben e neves rohodi születésű színész, akit a kerepesi temetőben sok ezer ember fáklyásmenettel búcsúztatott el és lépett le az élet színpadáról. |
|
